Na ígértem nektek, hogy bemutatom a barátaimat. Az egyikük Hua, a sünilány. Itt éppen segít a szüleinek, akiknek pizzériájuk van – nyami, a mázlista…
A másikuk Ting, fiú teve. 

Még mindannyian oviba járunk, de nem egy csoportba ám! Én csak másik gyerekpandákkal vagyok együtt. Ha kíváncsi vagy, milyen egy napom az oviban, itt megnézheted:

Ma taliztunk délutáni alvás után Huával és Tinggel nálunk. Bekuckóztunk a szobámba, és azon gondolkodtunk, mit játsszunk a bulimon a többiekkel.

Hua imádja a gyümölcsöket, úgyhogy mondta, hogy elhozza a kedvenc almás társasát.

És vállalta, hogy az anyukájával sütnek almás sütit is, én meg majd veszek hozzá teát a mamával. 

Tinget nem igazán hozta lázba a teázás gondolata. Jobban szereti a rohangászós, labdázós játékokat. Legalább 20 percig dicsekedett, hogy ő milyen gyors, és mindenkit lehagy. Itt megnézhetitek a futótechnikáját:

- Oké, - mondtam -, de kevés hosszú lábú állat lesz szerintem, ráadásul tele fogjuk tömni a hasunkat finomságokkal. Esetleg valami vicces labdajáték? – kérdeztem.
Ting törte a fejét. – Áááá, a pattlabda!  Ugyan én szájjal szoktam elkapni, de akinek mancsa van, annak még egyszerűbb, nézzétek csak:

- Csak ki ne szúrjam a tüskéimmel – aggodalmaskodott Hua.

- Majd ráhúzunk egy tüskevédő huzatot, hiszen az van neked, nem emlékszel? – vágta rá Ting.

- Ja persze! – még a negyedik szülinapomra kaptam Anyutól, hogy ne pukkasszam ki a rengeteg lufimat. – derült fel Hua hirtelen. – Ugye nálad is lesz ilyen rengeteg lufi, Dong?

Boldog voltam, hogy ilyen gyorsan ennyi mindent kitaláltunk. De aztán Ting mamája telefonált, hogy Tingnek ideje hazamennie, mert holnap ovi, és pihenni is kell valamikor. Úgyhogy majd folytatom!